Orosz kék
Elõször
1880-ban mutatták be Londonban. Valószínûleg az oroszországi
Arhangleszkbõl származik; angol tengerészek vihették
át a szigetországba. A múlt században még
"arhangelszki kék" volt a neve, de hívták máltai
és spanyol macskának is. Mellesleg soha nem derült ki, hogyan,
milyen fajtákból alakították ki ezt a változatot.
Amit biztosan tudunk róla, az csupán annyi, hogy Angliában
a század végén mutatták be kiállításon,
és miután ebbõl a fajtából csak nagyon kevés
példánnyal rendelkeztek a tenyésztõk, angol kék
macskával és kék sziámival pároztatták
az állományt. Ez a meggondolatlan lépés az orosz
kék különleges szõrzetének elvesztését
eredményezte. A II. világháború után azonban
a lelkes tenyésztõk sikeresen "helyreállították"
az eredeti fajtát, s ma már viszonylag jó példányokat
láthatunk a macskaszépségversenyeken. Félénk,
csendes, nyugodt, szeretetre méltó, jól alkalmazkodó
állat. Gazdájához nagyon ragaszkodik, kifejezett szobacica.
Az orosz kék elég tartózkodó, csak az általa
ismert emberben bízik. Nagyon kezes, türelmes, szép szóval
szinte mindent el lehet érni nála, halk hangja még tüzeléskor
sem kellemetlen. A fajta karcsú, középerõs testfelépítésû,
a farka viszonylag hosszú, és csúcsban végzõdik.
Szõre rövid, tömött, eláll a testétõl,
ezüstöt csillogása a fóka prémjére emlékeztet.
Mivel a szõr nem fekszik a testfelületre, elõször ellentétes,
majd a helyes irányba kell fésülni. Feje lapos, rövid,
homloka egyenes vagy enyhén kidomborodó. Zöld, mandulaformájú
szeme van. Füle nagy és hegyes.
|
Copyright © 2001 Cats - Minden jog fenntartva. |